Anne Sexton

Auschwitz után

A harag
fekete horog,
fennakadok rajta.
Minden egyes nap
minden egyes náci
reggel nyolckor elkapott
egy kisbabát és serpenyőben
kisütötte reggelire.
A halál meg oda se néz,
piszkálja a koszt a körme alól.

Az ember gonosz,
kiáltom.
Az ember virág,
égetnivaló,
kiáltom.
Az ember
sárba fúlt madár,
kiáltom.

A halál meg oda se néz,
az ánuszát vakarja.

Az ember, akinek talpa rózsaszín
és minden ujja csodálatra méltó,
nem templom,
csak egy fészer,
kiáltom.
Soha többé ne ihasson teát!
Soha többé ne írhasson könyvet!
Soha többé ne vegyen cipőt!
Soha többé ne pillanthasson fel
egy balzsamos július éjszakán!
Soha! Soha! Soha! Soha! Soha!
Ezt kiabálom így, egymás után.

És könyörgök, hogy az Úr meg ne hallja.

 

Szlukovényi Katalin

fordítása