Charlotte Delbo

Auschwitz

Különös város volt a város
ahol végighaladtunk. 
A nők fején kalap
alóla fürtök kandikáltak. 
Félcipőjük és harisnyájuk is volt 
mint a nagyvárosokban.  
A város egyetlen lakójának 
sem volt arca
és hogy ki ne derüljön
elfordult mind ha közeledtünk
egy gyerek, tejeskanna a kezében 
lila zománc 
a derekáig ér, olyan nagy
még ő is elszaladt, amikor észrevett. 
Néztük az arctalan lényeket
még mi csodálkoztunk. 
Csalódtunk 
az árusoknál zöldséget-gyümölcsöt szerettünk volna látni. 
Boltok se voltak
csak kirakatok
az üvegben 
jó lett volna felismerni magam 
az elsikló sorok közt.  
Felemeltem a karom
de mindenki fel akarta ismerni magát
mindenki felemelte a karját
és senki sem tudta, melyik is ő. 
A pályaudvari óra az időt mutatta
jó volt látni
az idő igaz volt
megkönnyebbülve értünk a takarmánysilókhoz
dolgozni a város túloldalán
nyomtalanul vonultunk rajta át
mint egy múló reggeli rosszullét. 

Marczisovszky Anna

fordítása

Az Auschwitz és utána a 2021. őszi könyvhétre jelenik meg a Múlt és Jövő Kiadó gondozásában.