Az utcák szelídek voltak…
Az utcák szelídek voltak, mivel sötétedni
kezdett avagy nyíltan lelepleződni
látszott, ami magát halványan virágzásnak mutatta és
a parkot szegélyezte, ahol platánok halkan zizegve
hervadt leveleket hordtak, szórt fényben, hogy éjjeli
és sebzett volt, amiként mosolygó a csend vagy
bensőséges a vágy, inkább ehhez a pusztuláshoz
tartozni és virágokat hozni, megkésetten mint
a bűnhődés, mintsem nélkülözésben keresni
a bizonyosságot, mintha ott egyedül csak nyugalom
volna, távol minden előérzettől és vigasztaló ráhagyatkozástól.
Szabó Tibor Zsombor
fordítása
Az eredeti szöveg itt olvasható: Michael Donhauser, Variationen in Prosa – Variationen im März, Berlin 2013, S. 14.