Bořivoj Kopic

Mes dames? Messieurs…
(Mes dames? Messieurs…)

Ez a Kopic… Nem iszik, nem szexel…
Szegényke… sokan mondják ezt rólam.
A munkában, a nők, akiket ismertem…
Hát, épp fordítva, mes dames, messieurs…

Lakásom falai már vagy húsz éve
tudják, hogyan imbolygok kezemben üveggel. Dörmögök.
Megemelem a hangom. Ujjal az ablakra bökök.
A sárga földig. És főként: EGYEDÜL.

Az én öreg zöld heverőm is tudja:
testek százai mentek át e kezek közt…
Sóhajok, a valóság határai, akár egy bárgyú Bacchus
kerestem zoknit, alsógatyát,

különös szavakat mormolva, susogva jöttem vissza
a méhlepény zárt vadászterületére, saját, igazi énem
velőjéig… Szóval: tévedés! Mes dames, messieurs…
Épp ellenkezőleg: alkohol és szex, de hát tudják:

ügyesen csinálom, a hermetizmus garantált,
senki nem tud meg semmit… Föl se tételeznék rólam!

Jaj, megint mindent kifecsegtem!

1980. 2. 15.

Csehy Zoltán

fordítása