Boldogság
Olyan korán van, hogy még majdnem teljes a sötétség odakint.
Az ablak mellett vagyok, kávé
és a szokásos kora reggeli ügyek,
amik beillenek gondolatnak is.
Amikor látom a fiút és a barátját,
ahogy lépdelnek az úton,
hogy kihozzák az újságot.
Sapka és pulóver van rajtuk, és az egyiknek táska lóg a vállán.
Olyan boldogok,
nem szólnak semmit ezek a fiúk.
Azt hiszem, ha lehetne, egymásba
karolnának.
Kora reggel van,
és ők összedolgoznak.
Jönnek tovább, lassan.
Az ég világosodik,
de a hold még mindig ott függ fakón a víz fölött.
Annyira szép, hogy egy percre
halál és ambíció, sőt még szeretet
sem hatol bele.
Boldogság. Váratlanul
jön meg. És valóban túlmutat
minden róla szóló kora reggeli beszéden.
Berta Ádám
fordítása