Dan Chiasson

Lincoln álma
(Lincoln’s Dream)

Nem lehet megfelelő szót találni arra, amennyire
beleszerettem a saját testembe, fehér hómezőimbe,
váratlan lankáimba és szakadékaimba,
a haragtól, félelemtől vagy dugni vágyástól feszülő izmaimba.

Éppen ezért, bárhol is legyek, mindig Lincoln álmában vagyok.
Oldalt egy őr vigyáz, a lépcsőház lidérces félhomályban áll,
az emberek arcán egy apró tejfolt csak a fény,
kormányom tagjainak a képe csupa groteszk, röhejes maszk.

Ki halt meg a Fehér Házban? kérdezem. Ki nem?
válaszol egy katona, s egy szemfedővel burkolt fejre mutat,
ami a saját nyakamon ül, leterítve, akár egy nyurga rovar
a ravatalon, és felébreszt a hangos siránkozás.

Olvasó, amikor magadat cirógatod reggelente,
lenyűgözve önnön megalkotottságodtól, magabiztosan,
hiszen tiéd a legnagyszerűbb test minden testek között,
ne feledd, a Lincoln álmát látó Lincoln te vagy.

Krusovszky Dénes

fordítása

Az eredeti vers itt olvasható.

A vershez készült képregény pedig itt tekinthető meg.

A fordító megjegyzése: a vers első versszakának utolsó sora a folyóirat-publikációtól eltérően jelent meg a kötet-kiadásban, a fordítás ez utóbbit követi („my muscles tensed in anger or fear or to fuck”) – Dan Chiasson: Natural History and Other Poems, Bloodaxe Books, 2006.