dawnting

nehéz visszafogni magad
amikor látsz egy fél mellbimbót és úgy csinálsz, mintha nem látnád
felnézel az égre s utána a földre
látod a repülőgépet, lassan mozog, reméled, hogy azok az emberek nem halnak meg
látsz egy haldokló meztelen csigát és sajnálod, hogy nem tudod megmenteni

a ragadós nyálka lehetne kenőcs, a fejre legalábbis
és a fej lehetne, mint mindig, ok a szomorúságra
mert ilyen kompaktnak és jól szigeteltnek tűnik
és nem lehet belenyúlni

mint az olyan feliratoknál, amik a háttérhangokat magyarázzák és szükségszerűen viccesek
fél órája arról beszélek, hogy milyen rosszul éreztem magam ezekben a hetekben
az előttem álló szemébe nézek, ahogyan rám pislog s azt kérdem magamtól, mit látok
elkezdek félni és a piros neon a gíroszosnál hangosan villog

halálosan tetszik, mikor úgy lesz világosság kint, hogy nem veszem észre
nézem, éjszaka van, újra nézem, nappal