Gwendolyn MacEwen

De
(But)

Odakint a hatalmas sötétben és a hosszú fényességben vár lélegzet nélkül
A Költemény,
Kegyetlenül és gyönyörűen és erkölcstelenül, mint a világ,
Mint a természet.

Végül csak én vagyok és a rohadt Költemény és a fák
Gyilkos nyelve,
Zöld fényű szótagjaik nyaldossák elmém (a szél
Zöld munkája).

Odakint az éjszakában két fa között azt mondja a Költemény:
Ne utálj,
Mert szemedről lehámoztam a fátylat, és szétszaggattam
Világodat, és elhoztam neked

A sötétséget. Nézd, itt van a nyelvek könyve,
Tied. (Sötét levelek rajzanak fel.)
Jól vigyázz! Most már ismerek egy nyelvet, gyönyörűt és halálosat,
Hogy vérzik a szám, ha azon beszélek.

Mohácsi Balázs

fordítása