E. J. Koh

A szellemek
(Ghosts)

mindig azon a forgószéken ülnek, ami nem fér el az alacsony asztal alatt.
Egy tűzifa elmozdul
és az asztal középső lába hangtalanul összerogy.

Tudhatod, hogy itt szellem van, ha a kutya a gipszfalat szagolja,
ha a bal könyököd viszket, vagy ha az ablaküvegek
meghajlanak, ahol nap éri őket.

A lépcső éppen most nyög fel, csikorog a régi fa.
Egy szellem lebegett be és
letelepszik, akár a por, ami se veszíteni, se nyerni nem tud.

egy szobor a múzeumban –
amíg a reflektorok fénysugarakat vetnek végig a mennyezeten,
széttépve az árnyékokat. Ha kimondom:

szellem, az üresen maradt székhez lebeg,
akár egy kukkoló a múltamból. Nem csoda,
hogy olykor úgy lépek a házamba, mint egy vendég.

Nagypál István

fordítása

A vers eredetiben itt olvasható.