Selma Selman: self portrait

Egy költő fejében megfogalmazódó kérdések felmosás közben

Az engedelmesség gátolja az önismeretem, megrekeszt?

Elég annyit tudnom, honnan származom?

Ha többször mondok igazat, boldogabb leszek a kimondott szavaktól?

Ha már csak három napig élhetnék, észnél maradnék?

Az érzelmeim és az emlékezetem közötti szakadék 
az oka, hogy képtelen vagyok kiborulni?

Félsziget vagyok, ami lassan szigetté válik?

Ha az óceánt fürkészve nőttem volna fel, akkor vajon úgy gondolnám, 
hogy hullámokban jön az élet?

Ha nomád lennék, 
lépésben mérném az időt?

Ha végignézhetem, ahogy egy bögre a földre esik és széttörik, 
miért nem láthatom azt, ahogyan összeszedi magát?

Ha egy műtéttel kivágnák a hibáimat,
maradna-e seb a szívem alatt?

Mennyi időt töltök majd azzal, hogy megvédem magamat attól, 
amit a szeretteim szeretetnek neveznek?

Másnak tűnnének a vágyaim, ha örökké élnék?

A vágyaim tönkreteszik a világnézetemet?

A szexuális tabu az alapvető afrodiziákum?

Ha rossz emberbe szeretek bele, 
hogyan tanulok meg kiszeretni belőle?

Varázsvesszővé alakíthatom az intuícióim?

A zene a legközelebbi, amivel Istenhez eljuthatok?

Mennyi marad meg ezekből a kérdésekből, 
mire legközelebb földre térdelek, hogy újra felmossam a padlót?

fordítása