Philip Levine

Elhagyott gyár Detroitban

Leláncolt kapuk, égnek meredő szögesdrót-kerítés,
vashatalomként dacol a hóval,
és a józan ész e szürke emlékműve
állja az időjárás rohamait. Tétlen kezek rémképe,
lázongásé, szerveződésé, s a rettegés eszük
lassú korrodálódásától máig döngeti a kerítést. 

Túlnan, törött ablakokon át látható,
hol pihentek meg a hatalmas prések két löket között
és maradtak úgy, légbe fagyva, megragadva
az örökkévalóság stabil peremén.
Az öntöttvas kerekek megálltak; számoljuk
forgásfátyolozta küllőiket, a tehetetlenséggel küzdő rugóstagokat, 

és megsaccoljuk az emberierő-veszteséget,
átélve, lassan, az évek elvesztését,
a méltóság lassú lebomlását.
Emberek éltek e fémöntödékben, óráról órára;
egy művük sem élte túl a megrozsdált fogaskerekeket,
melyek akár gyászbeszédüket is ledarálhatták volna.

Bogár Ádám Tamás

fordítása

Az eredeti szöveg itt olvasható.