Volker Braun

Ellentmondásos jelentések
(Widersprüchliche Berichte)

(A görögök Adóniszt, Kinürász állítólagos ciprusi király saját lányától,
Mürrhától született fiát büntették leginkább. Mivel jól nézett ki, Aphrodité
vele járt, ami miatt Árész szerelemféltésből vadkan képében széttépte. Le
kellett szállnia Orkuszhoz, de Aphrodité egy-egy hónapra megváltotta
magának Zeusztól. Mások máshogy mesélik; például így: mivel nem
tetszett neki Ad önhitt, gúnyos képe, ami viszont többek között Afnak
annál inkább imponált, ráeresztette az ügynökeit, a vaddisznókat, hogy
kapják szét. Ad e világ számára meghalt stb. A görögök úgy számoltak,
hogy az év harmadát az alvilágban, egyharmadát az istenek között kellett
töltenie, és a harmadik harmadról maga dönthetett.)

Gondolatprotokoll

Ezek a figurák lapjaimon itt dobognak.
Széttépnek a levegőben. Nyalakodnak
Négy betűmön, pedig épp csak odatettem
Őket. Erre, mondják, most felelj meg!
És keményen koponyámba néznek.
Összegömbölyödve ücsörögnek munkapadomon
És nevetgélve megszakértik a fúróm és a ráspolyom.
Mindent előre tudnak, hülyének teszik magukat,
Kezemnél fogva hurcolnak, elengednek, hadd zuhanjak.
Egybeszerkesztenek az összekutyult darabjaimból,
És hagyják, hogy fussak most már egyedül,
Hogy magamhoz odatalálhassak, a nyomomban lógnak.
Megrontanak engem, megjavítanak.
Markukkal és ajkukkal betakarítanak.
Gyenge tudatomban ők állnak a gondolataim
korlátjaként. Így tapasztalom meg
a hatalmamat.

Fogadás

Már korán, tízkor fogad
Szinte teljesen üres szobájában. Úgy üdvözöl,
Mint régi ismerőst. Példát mutat,
És hatalmas karosszékével arra ösztökél,
Hogy feloldjam testem katonás
Rendjét. Elégedetten nevet.
Bizalmas mozdulatai szívtájékomon
Egészen ellazítanak.
Türelmesen kutatja, min töröm a fejem.
Érdeklődést mutat idomtalan koponyám iránt,
Mely beszédemben hátráltat,
Elintézi, hogy pomerániai kalapomtól
Megszabadítsanak, ahogy spanyolcsizmámtól is,
Melyet udvariasan, az asztal alá rejtve
Viselek. Az ablakon át rámutatok
A bonyolult, eliramodó életre, oda
Szalad az én reménységem is. Az állam mozdítja
Csupán, reményem magamhoz mégis visszatalál.
Ő egy mondatba akár tíz szót is kerít,
Míg én épphogy ellehelni bírom
A regulázandó, rothadó városokban viselt
Ügyeimet. A helység és a hivatal bonyodalmai
Bogozhatatlanok egy olyannak, mint én vagyok,
Lazít egyet a mandzsettán.
Mindent megadva gondoskodik rólam
Kávéskanalával, mellyel az asztalon kopog.
Amikor szobájából kivezet, átölel.
Amikor az utcára lépek, akkorára zsugorodom, mint egy tetű.

Mohácsi Balázs

fordítása