Tor Ulven

Versek a Hulladéknap (Søppelsolen) című kötet Fehér fehér ellen (Hvit mot hvit) szvitjéből

 

A személyhívó
csipog.

Kellesz
egy

kísérlethez.

__

A falnak dőlve,
bordáid

létrája; ki
várja, hogy felmásszon
rajta,

nem azért, hogy lásson,
hanem hogy hányjon.

__

A széttárt ujjak
szárnyak.

Képtelen vagy a repülésre,

nem úgy, mint egy papagáj
vagy egy angyal.

Kinyúl belőled
a termőföld.

Mást akar
táplálni.

__

Az élet összepréseli
a fejedet, ki-

düllednek a szemek,
pedig vaknak kellett volna lenniük,

a fogak,
pedig már nem kellett volna rágniuk,

a szavak

aszimmetriában
a fájdalommal.

__

Valaki ünnepet ül
fölötted,

porcikáról porcikára
nyaldos,

oly könnyedén,
hogy észre sem veszed.

__

Fanatikus

üresség, te
mented meg ismét
a világot

egy díszes urna
képében.

__

A szereteted
két fejjel él.

Az egyik
üvölt.

__

Kér, egyetlen, nevet.

__

Talán azt hitted,
ennyi az egész.

Saját magadon
csavarunk keresztül;

ki fogod mondani, amit
a kövek tudnak

norvégul.

Vajna Ádám

fordítása