Grímur Thomsen

Eiríkur evezős
(Eiríkur formaður)

Grindavíktól Selvogurig szerte
mindenféle tengereken jártam,
s bár a sós vizektől ma már messze
elkerültem, mindig visszavágytam.

A szertelen és szürke habbal együtt
zúgolódtunk ősszel és tavasszal,
így ha közben kissé rosszarcúak lettünk,
az a kiszámíthatatlan szél miatt van.

Persze, lányok, pincemély a hangom,
annyi vad vihart túlordítottunk;
ha a hullám átcsap a hajónkon,
könnyen vált át basszusba a hangunk.

Most már persze senkinek se kellek,
kínok rágta ronccsá lett a testem;
pedig régen, ha választani kellett,
nem volt aki velem versenyezzen.

Nem szégyellem, ittam este, reggel,
s nincs aki meg ne szomjazna senki,
kinek súlyos evezők mellett kell
az élet széljárását elviselni.

Dunajcsik Mátyás

fordítása