[Guten Abend]

[Guten Abend]

Guten Abend, a bratwurstok
& az Oktoberfest
& Szulamita – s Margarita hajának mestere,

aki szétterülsz Németország fölött
mint a haláltáborok füstje.
Frankfurtból írok, tudom hogy

a fenti kép durva,
egy lapon bratwurstok és a haláltáborok,
de tegnap, ahogy Németország fölött repültem,

arra gondoltam, hogy Te láttad föntről
a krematóriumok fölszálló füstjét
& nem úgy tűnt mintha törődnél vele,

mondjuk jobban, mint valami grillek füstjével –
& arra gondoltam, megkérdezlek Téged itt & most,
egy versben, amiben bármit lehet kérdezni

úgysem számít. Legalábbis nem többet, mint egy
nyári grillsütő füstje.
Vagy téli, mindegy is. Úgyhogy kérdezem Tőled:

megírták: hajnal fekete teje, megiszunk este – számít?
megírták: minden költő zsidó – számít?
megírták: mécses, ami visszahozza a ragyogást – számít?

megírták: milyen szép a halál – számít?
Mindent megírtak – & mégis, mint pár bratwurst
elkeveredett a krematóriumok füstje

& az atomrobbanásoké & a lágereké
a Te illatozó eged alatt.
Vagy, ha egy elegánsabb képet preferálnál,

mint valami sötét Elme szinapszisai,
ami egyre erősebben gondolkodik el tiszta eged alatt.
Vagy, nézd, mint a kis görbe firkák

egy szinte teljesen vak gyerek
írásfüzetében.
Kitalálhatsz annyi képet, amennyit csak akarsz –

bratwurst, szinapszis, firkák,
de az igazság, amit mindketten ismerünk:
hogy mögöttük vér & égett & meggyötört hús van

& jelét sem adtad annak, hogy érdekel.
Nem jobban, mint a tanítónőt,
aki mégiscsak kijavította a firkát,

vagy a Szívet – ami teljes erőből próbált
nem verni az Elme alatt, vagy nekem –
aki majdnem negyedórát álltam

sorban a bratwurstért & most is dicsérem
mint a Te nagy alkotásodat.
Tudjuk mindketten, hogy minden mögött vér van

& jelét sem adtad annak, hogy érdekelne.
Milyen furcsák vagyunk, tulajdonképpen, mindketten.
Annyi körülöttünk a szeretet

& semmi jelét nem adjuk ennek.
Valószínűleg most Te is úgy görnyedsz
vak gyerekként a firkáid fölé,

ahogy én görnyedten ülök
a laptop előtt & ütögetem a szinte nedves billentyűzetet
a laptop kis fényforrása alatt.

Lehet, hogy Te is fölöttem repülsz,
mint ahogy én repültem Németország fölött
& nem látsz tőlem semmi jelt,

ahogy én sem láttam Tőled.
Mit írjak, hogy lássák?
mit írjak, hogy számítson?

Mindent megírtak – & semmi sem számított.
Minden költő bratwurst –
& nincs hiány fogakból, amik beléjük harapnának

De minden mögött vér van,
beborítja, mint a hajad, Szulamita & mint a hajad,
Margarita, a világot –

& az Elme tocsog a vérben,
mint legdrágább endorfinban
& fekete mécsesként vezet minket

a sötét gyönyörűség felé
& mi értelme megírni a paradicsomot,
& mégis megírod a paradicsomot.

fordítása

Radu Vancu -