Muhammad Samsz ad-Dín Háfiz

Üdv madár, jó hír hozója, bátorító, bölcs követ!
(Marhabá tá’er-e farrokh-pej-e farkhonde pajám)

Üdv madár, jó hír hozója, bátorító, bölcs követ!
Melyik út visz a kedveshez? Jött-e tőle üzenet?
Ellenségünk foglyul ejtve, hála néked, Istenem!
És az ég kegyét ha látja, kedvesem is kedvesebb.
Nem hiszem, hogy közte-köztem, bármi volt-van, véget ér;
mert aminek nincs kezdete, annak vége sem lehet.
Nézd a rózsát, milyen önhitt! Tetszeleg a ciprus is.
Jöjj, mutasd meg fényes orcád, ringatózó léptedet!
Fonva fürtje, mint a zunnár, és a hajfürt rám pirít:
„Mester, állj! A szúfi köntös nem való nekem, neked!”
Édenkerti fán csicsergett egykor lelkem madara;
onnan csalta ki csalétek – épp a te anyajegyed!
Nem jön álom két szememre, véresőként hull a könny;
hogy aludna, aki szenved, hiszen halálos beteg?
„Híved, meg se hallgatsz – mondtam –, nincs tebenned irgalom.
Meg fogod még bánni, várj csak, az a nap is eljöhet.”
Szemöldököd előtt Háfiz, jól teszi, ha meghajol;
ő a szó embere, hát a mihrábnál foglal helyet.

Halasi Zoltán

fordítása