Huszonegy szerelmes vers (II. vers)
Az ágyadban ébredek. Tudom, hogy álmodtam.
Az ébresztő már jóval korábban elszakított minket egymástól,
órák óta ülsz az asztalodnál. Tudom, mit álmodtam:
barátnőnk, a költő bejön a szobámba,
ahol már napok óta írok,
vázlatok, másolatok, versek szétszórva mindenütt,
és meg akarom mutatni neki az egyik versem,
ami az életem verse. De hezitálok,
aztán felébredek. Megcsókoltad a hajam,
hogy felébressz. Azt álmodtam, vers voltál,
mondom, egy vers, amit meg akartam mutatni valakinek…
és felnevetek, aztán visszazuhanok az álmaimba,
a vágyba, hogy megmutathassalak minden szerettemnek,
hogy nyíltan mozoghassunk együtt,
engedelmeskedve a tömegvonzásnak, ami nem egyszerű,
az árvalányhaj is milyen lassan ér le a felsóhajtó szélben.
Mohácsi Balázs
fordítása
Az eredeti szöveg itt olvasható.