Lisa Black, Fixed Golden Fawn

Igazi férfiak

Apád hozzám se szólt
az első két alkalommal. Azt mondtad,
olykor egy hétre is elmentek ketten
vadászni, és alig szóltok egymáshoz.
Elképzelem kettőtöket néma
terepmintában, megtévesztve
a vízesés lábánál kortyoló,
könnyes szemű őzeket, ártatlan
fülük nem ismeri a 44-es bakancsok hangját,
ahogy eltapossák a lóherék életét. Vicces
kis különbség aközött, te mit észlelsz,
és téged mi észlel.

*

Anyád szekrényét vadkanagyarak
és kosfejek borítják, tele ezüstgyűrűkkel. 
Meg egyetlen üveg Estée Lauder alapozó,
túl rózsaszín, hogy én használjam, de őt
nyers hússá varázsolja. A falra szegelt hét
szerencsés szarvasfejtől úgy érzi, mintha
mindig figyelnék. Segítenem kellett volna neki
főzni és elmosogatni. Helyette addig ittam a Heinekent,
míg eléggé kilazult az állam, hogy apád zenéjén élcelődjek.
Metál…, az egyetlen fém, amit szeretek,
az a rapperek nyakában lógó arany.
A hüvelyk- és ravaszujját a gombra tette,
és mosolyogva felhangosította. Azt mondtam, nem

*

Még soha nem voltam vadászni. Vegetáriánus vagyok,
de egy múzeumban láttam egyszer egy kitömött macskát,
tolldísszel a fején vontatott egy apró fahintót.
Miután anyád elhagyta, leutazott hozzánk
látogatóba. A kocsma, ahova beültünk, száraz virágokkal
és a halloween maradékdíszeivel volt tele.
Két korty között megjegyzést teszek a műanyag csontvázakra,
mire azt mondja, Szerintem te szeretheted a részleteket,
bármit is jelentsen ez. De lazán azt válaszoltam, ja.
Próbálom észrevenni a dolgokat. Modern nagyvárosi nő vagyok.
Igyekszem figyelmes lenni. Próbálom elérni a nirvánát.
Amikor én rendelem a következő kört, azt mondja a haverjának,
adjon egy ngatát*, aki erre a melltartómba csúsztatja.

*

Mikor részegen azt kérdezi, mit tennék,
ha az erdőben eltévedve a távolban
fényt látnék, amiről azt hinném, tábortűz,
azt válaszolom, halálra rémülnék,
mint amikor a vidámparkban felültem a Hajmeresztőre,
fentről egész Sydney-t látni lehetett, de éreztem, a lelkem
könnyű beletörődéssel hagyja el a testem. Azt mondta,
Nem olyan lánynak tűnsz, mint aki csak úgy feladja.
Megvontam a vállam. Nem gondoltam, hogy van egyáltalán
bármi értékes, amit feladhatnék. Egyszer anyu megpróbált
megijeszteni minket a húgommal, fenekünkbe csípett,
miközben a fürdőben sminkeltünk.
Én lefagytam, aztán a falhoz simultam. A húgom
orrba vágta anyát. Nem tudom, ki mit tanult.

*

Az egyetlen alkalom, amikor apád megütött,
amikor a vadászpuskádat felemelve,
felé irányoztad a csövet.
A vadászat első számú szabálya,
sose vegyél célba semmit,
amit nem akarsz lelőni.
Tenyere elérte a fejed,
szavai még mindig ott zörögnek
a koponyádban, akár a fülzúgás.
Talán ezért nem vetted észre, ahogy felsírt
bennem valami, amikor megmutattad az őz irháját,
amit 16 évesen ejtettél el, pöttyös volt, mint Bambi,
ugyanis nyáron lőtted ki.
Bejött apád is, kezében egy tányér fasírt,
nevetett, és ő is megmutatta
a zsákmányát, mert az övé nagyobb volt.

*

Egykori gyerekszobádban még azelőtt
letakartattam veled egy törülközővel
a falon lógó vaddisznótrófeát, hogy
eszembe jutott volna levetkőzni. Megsimogattál,
de hamar elhúztad a kezed, mert
forró voltam, és nyákos, akár egy szarvas szíve.
A feszengéstől meglágyultál,
vallomásba kezdtél. Beismerted, egyszer
véletlenül kilőttél egy vemhes tehenet,
aztán egyre növekvő rémülettel figyelted, ahogy apád
puszta kézzel benyúlt a füstölgő tetembe,
és kihúzta a kisborjút. Végignézted,
ahogy kitekerte a nyakát. Azt gondoltad,
majd lélegezteti szájon át. Aztán a kezét
a te khakipólódba törölte bele.
Anyád nem tudta kimosni a foltot.

fordítása

 *ngata: az új-zélandi dollár (NZD) ötvenes bankója, amin Āpirana Ngata (1874–1950) maori politikus arcképe látható. 50 NZD kb. 10000 Ft.