Tahar Ben Jelloun

[Így hát a város…]

Így hát a város visszahúzódik a kikötő mögé 
romhalma égre tör 
a láz gyötörte
arcok nyomát hogy eltörölje útját elfelejtse 
szennytől fénylő testében takarít
kutakat elzár és csodákat elfúj.
Öreg erdő itt minden utca 
Minden fal rést mar az időn
Marseille már nem kikötőhely
nem vásári sokadalom
Immár nem is nyáresti fészek
Immár csak sűrű dísztelen sötét
az idegent itt az idegen űzi el.

Székely Éva Mária fordítása

—

Így a város visszahúzódik a kikötő mögé
mintha csak romokból állna
el akarja törölni a nyomokat
és elfelejteni a láztól meggyötört arcokat
Megtisztítja zsíros testét
elzárja a kutakat és kioltja a csodákat
Minden utca egy régi erdő
Minden fal repedés az időben
Marseille már nem kikötő
sem vásári mutatvány
Már nem a nyári esték városa,
Csak vastag árnyék történelem nélkül
ahol az idegen száműzi az idegent.

Páricsy Lilla fordítása

—

És a város a kikötő mögé húzódik vissza,
rommá tornyosul,
hogy a nyomokat elmossa
és a láztól gyötört arcok csapásait felejtse.
Megtisztítja hízott testét,
a kutakat betömi és a csodákat elfojtja.
Minden utca ősi erdő,
rés az időn minden fal.
Marseille már nem kikötő
nem is nyüzsgő vásár
nem ad többé nyári estéknek teret,
fénytelen sűrű árnyék csak,
ahol idegentől menekül idegen.

Tóth Hanga fordítása

—

Így bújik kikötője mögé a város,
áll fel romokból,
hogy elfedje
s feledje láztól szenvedők taposta utak nyomát.
Megtisztítja zsíros testét,
lezár kutat és hallgat csodáiról.
Vadrengeteg minden utca.
Múltba tekintő rés minden fal.
Marseille többé nem kikötő,
sem vásári kavalkád.
Többé már nem nyári esték színhelye.
Ám annak sűrű és letűnt árnya,
hol idegen idegent elkerget.

Szécsi Krisztián fordítása

—

Az eredeti vers:

[Ainsi la ville…]

Ainsi la ville se retire derrière le port
s’érige en ruines
pour effacer la trace
et oublier les chemins des visages travaillés par la fièvre 
Elle fait le propre dans son corps gras 
ferme les puits et éteint les miracles.
Chaque rue est une forêt ancienne
Chaque mur est une fissure dans le temps
Marseille n’est plus un port
ni une foire foraine
Ce n’est plus une place pour les soirs d’été
C’est une ombre épaisse et sans faste 
où l’étranger exile l’étranger.

—

A szövegek Imreh András vezetésével, a Francia Workshop keretében készültek. A műhelyvezető előszava itt érhető el.