a telet itt kell átvészelni
oly ritkák a fészkek
átfúj rajtuk a szél
mögöttük lakások fénylenek magukban
senkit sem látni de akkor is
tudom hogy hajlékot talál ott
minden gondolatod
tétovaságod mikor órákig
nincs világítás
és tested az utolsó hely
amit elhagy a meleg
mielőtt felgyülemlik a csend
vagy egy hőforrás újjá nem éled
Sascha Kokot: Ferner. Gedichte. Dresden (edition AZUR) 2017.
Bordás Máté
fordítása