James Tate

Az eltűnt pilóta
(The Lost Pilot)

               apámnak, 1922–1944 

Arcod nem ment szét,
mint másoké – például
a másodpilótádé, láttam

tegnap. Az arca, mint
a kása: felesége és lánya,
a szegény tudatlan népek, nézik,

mintha helyrejönne még.
Szerencsétlenebb, mint Jób.
De a te arcod nem ment szét,

mint másoké – sötétté
és keménnyé vált, mint az ében;
jellegzetessége a különbözésben

rejlik. Ha vissza tudnálak
hízelegni csak egy délutánra,
kényszerkeringésedből ha

lecsalhatnálak, megérintenélek,
olvasnám az arcod, ahogy Dallas,
nagyszájú géppuskásod, most,

hályogos szemmel olvassa
braille-kiadványait. Arcod úgy
érinteném meg, ahogy unott tudós

autográfot talál. Bármily
rémisztő, felfedeznélek
téged, és nem árulnálak

be; nem kéne feleségeddel
találkoznod, se Dallasszal,
se a másodpilóta Jimmel.

Visszatérhetnél fenti őrült
keringésedhez, és nem igyekeznék
igazán megérteni, az mit is

jelent neked. Csak azt
tudom: ha látlak, amint
évente egyszer legalább

láttalak, mióta élek, ahogy
átszáguldasz a vad égen,
mint egy apró, afrikai isten,

úgy érzem, meghalok. Mintha
egy idegen életének lennék maradéka,
talán üldöznöm kellene téged.

Arcom az égnek szegezve,
elrugaszkodni nem bírok,
és te elrepülsz felettem újra,

gyorsan, simán, és nem akarod
elmondani, hogy minden rendben
veled, hogy a véletlen

vitt a fenti világba, engem
ide; vagy hogy a balszerencse
helyezte e világokat belénk.

Mohácsi Balázs

fordítása

 

A vers eredetiben itt olvasható.