Jasper, Texas, 1998
(Jasper, 1998)
James Byrd Jr. emlékének
I.
Vissza: torkom még
porral és törött
fogakkal teli
de beszélem
(nyelvem acélsima)
de beszélem
az éles kanyarok nyelvét.
II.
Vissza: elfogadom a fuvart.
Fáradt vagyok, nincs kedvem hazáig
sétálni.
Nincs messze, de elég
távol van azért. Elfogadom
a fuvart.
Három kedves férfi,
fehér férfiak,
talán túl kedvesek,
de elfogadom: nem szólok bele, merre megyünk.
Mosolygok, utazom, csöndben.
Elmehettünk volna
az előző kanyarnál,
elfogadom ezeket az embereket,
irányérzéküket,
de a város
másik végén lakom.
Mosolygok, utazom, csöndben.
Még egy kanyar,
amerre nem mennék, ez az út,
hátsó út,
rossz irány,
túl messze.
Mosolygok
kérdésekkel
szememben.
Utazom
a hátsó ülésen,
jobb, mint sétálni.
Csöndben,
a semmi közepén
pengeszájú fehér férfiak,
nem jár erre más kocsi,
nem hallok mást, csak a szívem.
Hova (mondd ki)
Hova (hangosabban)
Hova
megyünk?
III.
Láncra verve, munkadal, hátsó út,
a testem.
Láncra verve, munkadal, hátsó út,
a testem.
Ezek a férfiak átvágtak rendesen,
hátam, dalolj vagy törj.
A kocsi mögé kötött
láncok
nehezen szerzett zörgése,
hangosabb, mint az a kis hang,
ami még torkomban maradt.
A járda testhez álló
dob,
fogaimból billentyű
lesz zongorán.
Istenem,
ez a dal: egyedül
láncra verve, játszom az úton.
Minden bot,
minden kavics: ez az út,
ez a dal.
Hallj meg, Jasper.
Hallj meg mérföldekre innen.
Mohácsi Balázs
fordítása
