Jasper, Texas, 1998
(Jasper, 1998)

James Byrd Jr. emlékének

I.

Vissza: torkom még
         porral és törött
                     fogakkal teli
de beszélem
         (nyelvem acélsima)
de beszélem
az éles kanyarok nyelvét.

II.

Vissza: elfogadom a fuvart.

Fáradt vagyok, nincs kedvem hazáig
         sétálni.
Nincs messze, de elég
         távol van azért. Elfogadom
a fuvart.
         Három kedves férfi,
fehér férfiak,
         talán túl kedvesek,
de elfogadom: nem szólok bele, merre megyünk.

         Mosolygok, utazom, csöndben.

Elmehettünk volna
                     az előző kanyarnál,
elfogadom ezeket az embereket,
         irányérzéküket,
de a város
         másik végén lakom.

Mosolygok, utazom, csöndben.

Még egy kanyar,
                     amerre nem mennék, ez az út,
hátsó út,
rossz irány,
túl messze.

         Mosolygok
                     kérdésekkel
                     szememben.
         Utazom
                     a hátsó ülésen,
                     jobb, mint sétálni.
         Csöndben,
                     a semmi közepén
                     pengeszájú fehér férfiak,

         nem jár erre más kocsi,
         nem hallok mást, csak a szívem.

Hova (mondd ki)
Hova (hangosabban)
Hova
megyünk?

III.

Láncra verve, munkadal, hátsó út,
a testem.
Láncra verve, munkadal, hátsó út,
a testem.
Ezek a férfiak átvágtak rendesen,
                     hátam, dalolj vagy törj.
A kocsi mögé kötött
         láncok
         nehezen szerzett zörgése,
hangosabb, mint az a kis hang,
         ami még torkomban maradt.

A járda testhez álló
dob,
         fogaimból billentyű
         lesz zongorán.
Istenem,
ez a dal: egyedül
                     láncra verve, játszom az úton.
         Minden bot,
         minden kavics: ez az út,
                                 ez a dal.

Hallj meg, Jasper.
Hallj meg mérföldekre innen.

fordítása