Claude Vigée

Kígyó, villámdöfött, te magányos olajfa 
Nap üszke már csak a kövek között a törzsed
Kincsedet holt folyó kiszáradt mélye rejti
Arany olaj a szó, a föld alatti csend
sötét fáján terem, fakó lombkoronában.

Barna Anett fordítása

—

Kígyó, ménkűcsapott, olajfa egymagadban,
a pernye napja csak kövek között a törzsed.
Apadt patak helyén elásva kincseid:
a szó olaj-folyam, mi föld alatt csobog.
Te némaságfa vagy fakó levélzeteddel.

Vilmos Eszter fordítása

—

Mennykőütött kígyó, te társtalan olajfa,
Csak napsugárhamu sziklák között a tönköd.
Száraz patakmeder temette aranyad:
Az ige olaja a mélyben, föld takarja,
Csönd fája, lombod is fakó, fény semmi rajta.

Bittner Gábor fordítása

—

Villámtól sújtva állsz, olajfa, egymagad,
Kőcsipkés derekad hamvadt fárosz csupán.
Itt lapul aranyad, hantja szikkadt özön:
olaj, ige, amely aszott földben ragadt 
S itt állsz némán, amíg csepp fényed sem marad.

Weldon Attila fordítása

—

Kígyó, villámcsapott: te magányos olajfa,
Törzsed kihamvadó nap a kőgörgetegben.
Aranyad holt folyó medrében eltemetve:
A szavak olaja immár a föld alatt,
A csend fáján terem, fénytelen levelek közt.

Imreh András fordítása

— 

Az eredeti vers:

Jérusalem
(fragment)

Serpent frappé de foudre, olivier solitaire,
Ta souche entre les rocs n’est qu’un soleil de cendres.
Dans le torrent sec gît ton or enseveli :
L’huile de la parole habite sous la terre
Un arbre de silence aux feuilles sans lumière.

—

A szövegek Imreh András vezetésével, a Francia Workshop keretében készültek. A műhelyvezető előszava itt érhető el.