João Rasteiro: A halál nem árthat

A halál nem árthat: a hús az, aminek figyelme csak egy félbehagyott mártírhalálra összpontosul. Az egész test egy szótag csupán, ami a fekélyt teremti. Ünneplése a porhüvelynek, pontos tájkép a pollenről, a testet borító zuzmókéreg alatt. A vak harcos levélszárnyú szárának kiterjedő kehelyszirma, a világ sorsa, Prométheusz sziklája az örökkévalóságig, miközben a hatalmas sas, a halál szolgája táplálkozik májából örökké, ami tragikus utópiaként folyamatosan megújul. Mintha minden egy felmenőre váró gyermek nosztalgiája volna. Sajnos kevés a beszéddel megáldott állat, akik szót érthetnének Istennel. Nem többek, mint illúzió és csont – és az ott ragyogó sötétség, és a kék ott a kézben!

Gál Soma

fordítása