Juan Felipe Herrera

Minden nappal egyre illegálisabbak vagyunk
(Everyday We Get More Illegal)

És a barackfa
mégis emelkedik
& zuhan gyümölcsökkel & nélkülük
madarak csipegetik verebek küzdenek
sivatagunkban

          szemét & drog lángol
de lélegzik is & zsendít
szőlőt & agávét

törvény törvényre jön tudományos falakkal
fogdába zárva a férj
                      a fiúval
          a feleség &
a lány aki
egy állampolgárhoz ment hozzá
hátramaradnak összetörten

smink nélkül a lakásban hogy
valahogy elteljen a nap
          & a keresztrejtvények
egy másik törvény aztán egy másik
mexikói
          indián
                    száműzött lélek

kivándorlás              égbolt
a füvet levágták majd egy géppel
elfújták üresek a járdák
tiszták & a vörösvállú ölyv
lenéz
egy elhagyatott fakupolából
                    az üres mezőre

mindez köztes állapot a fény
minden nap ugyanez       egy keveset változik

tegnap a hajléktalan &
iratok nélküli             Alberto
egy távolsági busszal Denverbe indult mondja
ahol nem ellenőriznek le

gyalogol dolgozik
az ezüstös sötétben
          gyalogol dolgozik
a mi tudatunkkal
a mi életünkkel

 

Krusovszky Dénes

fordítása

A vers eredetiben itt olvasható.