Astrid Verhoef: Inscapes

 

Dolgozni önmagamon? Beleveszve a tájba, feszít

a vörös. Arcom fehér sáv. Felismertem

egy dobozt a távolban. De amiben a távolság még egy szikla volt,

magam nem tudtam feltalálni. Káprázat, vázlat, mintha hosszan

egy rádióért kiáltottam volna. Mintha magamat nem tudnám kigondolni

a viharban, a bevásárlások hosszú frázisaiban. Ahogy én is, kedves,

kikutatva kezedbe dőltem, a statisztikák, a tarkó óráról órára

változó pulzusa, a mohatakarók, nem menekülünk!

 

,

fordítása