Camille Rankine

Katasztrófavédelem

A nap lassan elpusztítja a földet, vagy a föld pusztítja el
saját magát, és lángokban ég fel,

én csak kortyolok egyet.
Olyan gyakorlott élőlény
vagyok. Az a módszerem,

hogy úgy látom a dolgokat, ahogy vannak: a történelem
csinálta ezt velem.
Ez az az év, amikor megmondták,

a testem szétrohad majd,
a pénzem beszélni fog, de nem eleget,
megérzem, ahogy a testem
ellenem fordul.

Vannak napok, amikor ki akarok köpni
magamból mindent, ami az enyém, az összes mocskot,
de legtöbbször inkább rendes vagyok

és halk.
Mennyi csend kell még,

hogy eljussak a könyörületig, mennyi
némaság takarja be mindazt az életet, ami létrehozott.

A mindennapok eseményeiben és katasztrofális
újszerűségében a tetőn napozva találhatsz meg, kérlek,
ne kérdezz semmit.

Ha lehetnék bármi,
a szél lennék,

ha semmi sem,
akkor az.

Tóth Réka Ágnes

fordítása