Gwendolyn MacEwen

Kései ének

Ha már mindennek vége — a sírásnak és a táncnak és a hosszú
               kimerítő zenének –, csak arra fogok emlékezni,
Ahogy egyszer haláloddal kacérkodva rám emelted sötét szemed,
               hogy figyelmeztess a világ végére,
Vadul hullottak a levelek, és az éjfél rázuhant a városra.

De soha nincsen vége; csak akkor, ha úgy akarjuk.
               Nézd, az éjfélszilánkok között,
A fekete jégen, az ezüstlő fák alatt még mindig táncolunk, táncolunk.

Találkozzunk a város határában egy óra múlva.

Mohácsi Balázs

fordítása