Két óolasz szonett – Halasi Zoltán jegyzete

Cs. és kir. versek. Az apa morális útravalója az első, a fiú életállomás-jelzője a második. Az elsőt szabadon írták, a másodikat valószínűleg fogságban. Az apa a nemesi erényeket fejti ki, a fiú a Prédikátort idézve kapcsolódik a forgandóság motívumához. Amott a művelt nemesember életeszménye, a „corteggia” mint legfőbb imperatívusz – emitt is, de immár árnyékosabban, úgy, hogy az idő viszontagságai közt hajózót ne legyen miért hibáztatni („biasimare”). A császár sokáig győzött, a fiú hamar vesztett. A két vers között biztos eltelt egy-két évtized. A szonett forrásvidékén járunk. Giacomo da Lentini, II. Frigyes jegyzője, az ún. szicíliai iskola vezéralakja találta fel ezt a versformát a 13. század elején. Tizenegyes jambusok, 8-6-os tagolásban 14 sor, amit kezdetben dupla szélesen 7 sorban írtak. Talán a legidőtállóbb európai versforma. Olyasféle nóvum a lírában, mint a festészetben a perspektíva. Enyészpontba (konklúzióba) torkolló távlat (érvelés). A rövidülés a belső asszimetria, a strófák 4:3-as arányának eredménye. Lentini a szerelem filozófiájáról írt szonetteket. Felséges kollégáitól itt két morálfilozófiai darabot idézek. Frigyes és Enzo (Heinrich, Hencius, Enzio) német létükre az udvar világi nyelvén, szicíliai olasz nyelvjárásban énekeltek. Több szerelmi ének (canzone) és ez a két szonett maradt fenn tőlük. Enzo versére egy Bologna-vers írása közben bukkantam rá.

 

II. Frigyes császár

Misura, providenzia e meritanza

Előrelátás és mértékletesség
vezére a bölcs ember életének,
finom modorra tanít a nemesség,
a gazdagság megfontolásra késztet.

De jóvá nem lesz az erkölcstelenség
akkor se, ha van gazdagság, tömérdek,
csak a jó tettben következetesség
tekinthető a nemesség jelének.

Akit nagyon nagy úrrá tett a sorsa,
és dúsgazdaggá, nagyot bukhat menten,
le a biztosnak hitt uborkafáról.

A bölcs nem vágyik a túl magas polcra,
nem tesz kockára mindent eszementen,
és talpig úriember, éljen bárhol.

 

A vers eredetiben itt olvasható.

 

 

Enzo király

Tempo vene chi sale, e chi discende

Idő jön, mélyre bukni, emelkedni,
idő beszélni, idő csöndben állni,
idő kivárni, idő cselekedni,
idő nem félni, szorongást kiállni.

Idő erősnek engedelmeskedni,
idő a dolgokat előre látni,
idő a támadóink megbüntetni,
idő a vakot adni, mit se látni.

Bölcs ember az, kit nem mások vezetnek,
csakis az ész, a műveltség uralja,
tud tűrni, ilyen korban is haladni,

kivívja tetszését az embereknek,
és nem ad okot semmikor sem arra,
hogy bármiért lehessen hibáztatni.

 

A vers eredetiben itt olvasható.

 

Halasi Zoltán

fordítása