Alfonsina Storni

Középpont nélküli körök

Égi szivacs,
tenger zöld húsa,
nedves útjaidon
kellett járnom.

Elöl úgy osztották fel a teret,
hogy ne lehessen rajta járni,
oldalt felnyíltak az országutak,
hogy könnyű legyen rajtuk hajózni,
aztán visszakanyarodtak,
hogy elölről kezdődjenek.

Végtelen éjszakák és nappalok,
a hajóorr folyton beléd hasított,
de a középpontod soha nem változott,
tenger zöld köre.

A testem nem akart elégni
jeges smaragdtükrödön.
A szívem pedig zöld lett,
mint a tenger húsa.

Megparancsoltam a testemnek: szüless újjá!
És a szívemnek: meg ne állj!
A testem már vágyott arra, hogy gyökereket eresszen,
zöld gyökereket a tenger húsába.

A hajóm nem tehetett mást,
tovább siklott,
de a test, ami igazából hordozott,
mozdulatlanul lebegett a tenger felett.

És körök keringtek odafent,
körök jöttek fel a tenger mélyéről,
a halak felemelték a fejüket,
és ordítani kezdtek.

Izsó Zita

fordítása