Lawrence Raab

Kutyák

Sosem tetszett az elképzelés.
Az állatok nem a szabadba valók?
Nem ártunk nekik, ha úgy viselkedünk velük,
mintha emberek lennének, és úgy
beszélünk hozzájuk, mintha értenék?
Persze előfordul, hogy
megértenek, gondoltam,
de bármi kellően kicsi meghunyászkodik,
ha felemeled a hangod.
A jól nevelt kutya, olvastuk,
amikor megérkezett hozzánk, boldog.
A te kutyád, közöltem a feleségemmel.
Meg a tiéd, szóltam a lányomnak.
Az ő érveik azonban sokkal
jobbak voltak: hűség,
barátság, és valahányszor hazaértünk,
a kutya üdvözölt minket,
ezért természetesen elkezdtünk
hozzá beszélni. Aztán néha
én magam vittem el sétálni.
Azt mondtam, cigizni megyek,
rá is gyújtottam, annak ellenére,
hogy tetszett, ahogy rám vár az ajtónál,
amikor a nevén szólítottam,
és hogy milyen könnyű boldoggá tenni.

Tóth Bálint Péter

fordítása