Antoni Pawlak

Lassan mindenki visszatér
(Powoli wszyscy wracają) 

néhány éve Párizsban a legolcsóbb
borokat ittuk ünnepélyesen megtartottuk
a beszélgetés utolsó
misztériumait ez reggel volt huszonnégy órával
a sikertelen öngyilkossági kísérleted után Antek – kiabáltál
a telefonba – gyere ide meghalok
(ekkor még nem haltál meg)

tehát ez reggel történt
mikor felszabadul a nap 
első sugarain és a boron átszűrődő
szavak üteme mikor a szavakat
szabadabban ejtik ki

az ablakban ültél mely mögött éppen álmából
ébredt fel a kommunista szakszervezetek központjának épülete
azt mondtad hogyha önmagad akarsz lenni hogyha
meg akarsz írni még néhány versszakot akkor
Lengyelországban kell lenned
és fontos hogy az Łódź Varsó
vagy Gdańsk legyen – egykori szerelmek
és barátságok városai

hallgattam ezeket a szavakat
ajkadról úgy ittam őket mint a maradék bort
az üvegből és nem volt bátorságom
azt mondani hogy itt akarok maradni
magam mögött hagyni Lengyelországot
másokra hagyni a megváltásáról
szőtt álmokat hátrahagyni nőket reggeleket
és estéket elmerülni egy idegen nyelv szakadékaiban
nem tudván hogy mit jelentenek a szavak
amiket egy nő az élvezet pillanatában kiált
hogy mit jelentenek a szavak amiket
egy fájdalmas tekintetű férfi mond ki

majd leereszkedett ránk a gauloises
cigaretták és a bor szagos álma

emlékszem még ahogy a reptérre kísértél
ahogy álltál kigombolt ballonkabátban
egy üveg brandyvel a kezedben – magányos
férfi aki fél a visszatéréstől – én pedig
visszatértem saját félelmeim rejtekhelyére

néhány hónappal később Grzegorz hívott Párizsból
és mondta hogy meghaltál
elgondolkodtam – te gazember
mégis visszatértél

Sipos Tamás

fordítása