Litván tánczenekar
A Bölcs Náthán egy jó cím ez a váltókapcsolókkal
Az irodalomból és az életből kivezető hosszú hurkokra rögzített nehéz
Magvak újbóli bemutatása a világméretű káoszban ahol
Két használhatatlan lélekkel küzdünk hiszen hosszú az út vissza
Az összefoglalásig míg benne élünk és „végső soron hozzászokunk”
Mindenhez és ez fölülírja az életet és meghaladja azt
Mint amikor egy sebzett sakál a vízmosásnál áll és az oroszlán közelít
Azért írok neked hogy megszellőztessem ezt a néhány gondolatot érzést amíg
Te bizonyára a városban tekeregsz a kis autóddal
A város nagyszerű levegőjét lélegezve és a kipufogógázt port és egyebet
Amiből áll és ami egy darabig még kitart de lesz idő
Másféle döntésekre is ám most erre a képre akarok koncentrálni
Rólad ami így vetül ki biztosan ahogy elképzellek téged
Mert ez vagy te hol vagy a gondolataimban vagy
Valami elromlott bennem nem tudom hogyan és mitől
A mai nap váratlanul tágas és a bizonytalanságoknak egy egész korszaka lezárul
Akár az első világháború vagy a húszas évek ami még mindig épp véget ér de ez a zene
Kezdete azután és a frissítők és mindenféle egyszerű finomság
Amitől felmelegszik a szív és kialakul a kedvesség konkurens érzése
A szabályszerűhöz képest amit a szívünkben őrzünk ugyanúgy
Az ég zsúfoltnak tűnik felhőkarcolókkal léghajókkal meg ballonokkal
És mégis jó volna ott élni legalábbis szerintem meg szerinted is
A dalok pedig melyek ott felzendülnek kórusok mindenütt olyan szép nagyon bájos
És mindenütt az igazság sürgölődik hogy betöltse a réseket amiket
Hirtelen kimúlása hagyott úgyhogy meglehetősen pontos látlelet állítható ki működéséről
Ha a barátságban lehetne szex is ez lenne rá a tökéletes hely itt a padlón
A kongó harangokkal és hangosan lüktető zenével
Talán majd egy másik napon valaki át akarja vizsgálni ezt az egészet
De ami a mát illeti úgy tűnik hogy egybepréselődtek a vonalak
Mint egy olyan képen amit egy kifényesített csővel tükrözöl vissza
Hogy az egész látvány meglegyen és tényleg lehetséges
Érzem abban a szikár kiterjedésben ahogy az időjárás és a szél
Mely végigsöpör ezeken a szürkésbarna utcákon
Mindent kifényesít végül
Mégis egyedül vagy te is és ez szomorú nem igaz
Mégis egyedül kell lenned legalább egy ideig
Ahhoz kell hogy dolgozni tudj mégis olyan természetellenesnek tűnik
Mintha emberekkel találkozni az élet velejárója volna ami korántsem biztos
Aztán a magány valahogy mégis valóságosabb és emberibb
Nemcsak a madárijesztőt ismered hanem az egész tájat
És a varjak békésen csipegetnek ahol a borona elhaladt
Krusovszky Dénes
fordítása
A Versum-könyvek új darabja, John Ashbery Önarckép konvex tükörben című kötete már kapható!
John Ashbery (1927–2017) amerikai költő, műfordító, esszéista. A New York állambeli Rochesterben született, majd egy farmon töltötte gyerekkorát az Ontario-tó mellett. A Harvard Egyetemen végzett, ahol barátai és évfolyamtársai között volt Kenneth Koch, Frank O’Hara, Robert Bly és Robert Creeley is. Az ötvenes évek elejétől New Yorkban élt, s a számos kritikus és irodalomtörténész által az utolsó nagy hatású avantgárd csoportosulásnak tartott New York-i költői iskola meghatározó alakja lett. Legtöbbet elemzett műve a Self Portrait in a Convex Mirror című hosszúverse (az azonos című kötetért 1976-ban mindhárom nagy amerikai díjat – a költészeti Pulitzer-díjat, a National Book Awardot és a National Book Critics Circle Awardot – megkapta), de ezen kívül még több mint húsz verseskötet szerzője. Hosszabb ideig élt Párizsban, és számos francia költőt fordított angol nyelvre. Költészetét nehéz besorolni, egyszerre avantgárd, kísérletező, játékos, posztmodern, tragikus és szürreális – sokan a kortárs amerikai líra nagy érthetetlenjeként tartják számon, mindenesetre a huszadik század második felének és a huszonegyedik század első évtizedeinek megkerülhetetlen hatású költője. Magyar kötete: Önarckép konvex tükörben (Lanczkor Gábor, Mohácsi Balázs, Krusovszky Dénes fordítása), 21. Század Kiadó, 2020.
Krusovszky Dénes (1982) költő, író, kritikus, a Versum alapítója, szerkesztője.