Szerhij Zsadan

Lukoil

Mikor eljön a Nagypéntek és kegyesebben borul ránk az ég,
mindenki feszeng, Nagypéntek, most
a földben forgolódni kezdenek a holtak,
könyökük a hideg agyagba fúr.
Nekem kellett már barátot bújtatni,
tudom, hogy barátot temetni milyen,
mint kutya a csontot,
várva, hogy majdcsak kegyesebben borul rád az ég.

Vannak olyan társadalmi rétegek,
amelyek számára különösen jelentősek a rítusok,
példának okáért, hogy mást ne mondjak,
a középvállalkozók.
Mindenki láthatja,
milyen szomorúság ül az orosz
olajcégek helyi képviselőinek arcán,
mikor végtelen temetőmezőkön
összegyűlnek egy újabb tüdőnlőtt
testvér elföldelésére;

mindenki hallhatja szívük erős verését,
ahogy a sóheren folyó könnyet és taknyot
a dolce gabanájukba törlik
és hennessyt kortyolnak eldobható
műanyag poharakból.

Ennyi, Kolja, mondják, ezt neked kifizetés,
a végtelen offshore-mezőkön
mint ősszel a vadlibák, májunkban söréttel
hullunk a felejtés hideg űrébe.

Na és hogyan — konzultálnak —
szervezzük meg testvérünknek
a végső utat a Lukoil fényes
Valhallájába?
Ki fogja őt hosszú útján végigkísérni
a purgatórium sötét üregén?

Kurvák, mondja mindenki, kurvák,
nagy szüksége lesz kurvákra,
rossz szokásoktól mentes, jó, drága kurvákra,
akik télen felmelegítik,
tavasszal pedig lehűtik a vérét,
mellette balról egy platinaszőke cica
és egy platinaszőke cica jobbról,
észre se veszi majd, hogy halott.

Ez a halál amúgy is olyan terület, ahová hitelkártyával nem érünk el,
a halál az olaj területe, hát mossa el minden bűnét az olaj.
Fegyvert és aranyat teszünk a lábához,
meg szőrmét és finomra őrölt borsot.
Bal kezébe utolsó nokiáját
jobbjába jeruzsálemi szelencét.
De a legfontosabbak a kurvák, két platinaszőke kurva,
a legfontosabb, igen, mindenki egyetért,
a legfontosabbak persze a kurvák,
a legesleg, rúgja Kolja is belülről
a koporsót.

Ilyen érzelgősek vagyunk Nagypénteken mind.
Állunk és várjuk, hogy a holtak
felkelnek és megindulnak felénk a túlvilágról.

Sose érdekel annyira a halál,
mint amikor egy barátot temetsz.

Harmadnapra, ahogyan várnak
a hullaház ajtaja előtt, harmadnap reggel,
legyőzi, végre, a halálok halálát, és végül kijön
hozzájuk a krematóriumból, és látja,
hogy mind elfekve hevernek
a háromnapos szétesés után,
mind alszanak kiütve a gazban,
összegyűrődött
dolce gabanában.

És akkor csöndben, hogy ne ébressze fel őket,
elveszi az egyiküktől
a töltőt a nokiához,
és visszatér a
pokolba a
szőke
kurvákhoz.

Vonnák Diána

fordítása