Márcio-André

Köszönjük Uram
(Obrigado Senhor)

Köszönjük Uram,
hogy mellettünk állsz,
hogy elpusztítod ellenségeinket,
hogy halált és szenvedést mérsz azokra, akik megérdemlik,
hogy kipusztítod a földről gyűlölőinket,
hogy a gonoszak agyvelejével fényesíted tisztára a padlót,
hogy megszelídítetted ezt a fajt, és, hogy ez a megszelídített faj újabb fajokat szelídít meg,
hogy elveszed az álmát azoknak, akik nem hagynak minket aludni,
hogy pengét sütsz éheztetőink kenyerébe,
hogy szórakozásunk lett a kegyetlenség,
hogy a halál lassan végzi be művét,
hogy szerelmi vallomások andalító dallamára boncolunk,
hogy a gyilkosságot kreatív hobbivá tetted,
hogy örömünk lehet a fájdalomokozás,
hogy nem csak a testet, de a lelket is gyötri a kín,
hogy a lelket a fejben keressük és ammóniával pusztítjuk,
hogy fel tudjuk szívni az orrba a porrá zúzott csontokat,
hogy fogakkal téped ki zsigereinket,
hogy a biztonságunk érdekében kalapáccsal vered ki fogainkat,
hogy eltöröd a gyilkolásra készülők ártatlan kezeit,
hogy cementet fecskendezel az ereibe azoknak, akik elszívják előlünk a levegőt,
hogy megerőszakolod az erőszakolók anyáit és lányait,
hogy legyalulod a rút és mocskos arcokat,
hogy jó emberekbe ülteted a bűnözőkből élve kioperált szerveket,
hogy salétromsavat fröccsentesz rosszakaróink szemébe,
hogy kitéped a szemgolyóit azoknak, akik nem néznek ránk,
hogy kővé dermeszted a nyelvét azoknak, akik megátkoznak,
hogy maszturbálhatunk ellenségeink teteme felett,
hogy pusztulást hozol azokra, akiket nem szeretünk,
köszönjük a humánus kivégzőgépeket,
köszönjük, hogy megfertőzöd irigyeinket,
hogy lehetővé teszed a bosszút,
hogy közöny helyett nagylelkűség duzzad a szívünkben,
hogy megalázod azokat, akik nem értenek meg minket,
hogy fel tudjuk dolgozni a társadalmilag haszontalan emberek rothadó testét,
hogy megszentségteleníted a lelkét azoknak, akik társadalmilag haszontalanok,
hogy nem tudhatjuk mikor ölnek értünk,
hogy levágod a kezeit azoknak, akik nem akarnak megölelni,
hogy elemészted a magzatot a nők méhében, akik nem szeretnek minket,
hogy izzó tűt döfsz a péniszébe, annak aki minket sérteget,
hogy országokat mozdítasz el a szenvedéssel,
hogy fegyvert adsz a gonosz kezébe és így mi is bűntudat nélkül ölhetünk,
hogy adsz nekünk okot a gyűlöletre,
hogy a politika nem más, mint művészetté emelt arrogancia,
hogy megtisztítod szívünket a szükséges idegenséggel,
hogy nem mi vagyunk a következő áldozat.

Urbán Bálint

fordítása

A vers egyik változatának szövegére készített videoperformansz megtekinthető itt: