Charles Bukowski

Megszabadulni a vekkertől
(Throwing Away the Alarm Clock)

apám mindig azt mondta: „ki korán kel, s
korán is lefekszik, aranyat lel, bölcs lesz, 
nem betegszik.”

lámpaoltás volt este nyolckor nálunk
és már hajnalban felébredtünk a
kávé, a frissen sült szalonna és a rántotta 
illatára.

apámnak ez volt a rutinja
egész életében, mégis fiatalon halt meg, csórón,
és szerintem nem is valami 
bölcsen.

épp ezért a tanácsát se fogadtam meg, ezért
lett az én utam a későn fekvés és a későn 
kelés.

nos, nem állítom, hogy meghódítottam
a világot, de megúsztam
számtalan reggeli dugót, elkerültem néhány
átlagos hibát,
és találkoztam néhány különös, varázslatos
emberrel,

egyikük
én magam
voltam – akit az apám
soha
nem ismert.

Csősz Gergő

fordítása