Volt, mint ahogy a hold látszat volt, egy város,
felhők, és a közelben csupaszon ágazott el egy
ág, amint lehajlott, ami egykor ünnepélyes volt,
ami ekkor még csak szegényes ragyogás volt, amely
csendesen mint egy lomb hevert az aszfalton, hogy
hidegen felszállt egy illat a búcsúzásnál és korai volt,
hosszú és alkonyodó, hang volt, egy busz kanyarodott
porozva, messzire dübörgött, mint abból az időből, amikor
minden beszélt és vonzalom volt, még ha magányosnak is,
de beteljesültnek látszott, amit életnek neveztek, csalódott,
vagy mégis, minden vigasztalástól idegenül, hűséget talált.

Szabó Tibor Zsombor

fordítása

Az eredeti szöveg itt olvasható: Michael Donhauser, Variationen in Prosa, Berlin 2013, S. 21.