Monika Rinck
la defense
alacsony a hőmérséklet, talán öt
vagy hét fok, az izzó város melegszik
jelentésbeli elmozdulás, haitiül, egy tunéziai talán,
az egyenlítő irányába eltereli, a meleg,
a kételkedés, kedvesem, látom,
amint a rímeknek, a boldogság, ez a táska,
a válladba, a fehér, belevág,
világos, és sosem igazán száraz, egy csík
a boldog égen, olyan magasan vagy mégis magasabban
megvédik a tengelyeket a függőlegest a vízszintessel szemben
ellentétes irányba utakat törnek, a hisztérikus
stéget a távoli elővárosba süllyeszti
érezhető a kételkedés, érezhető
amit a boldogok éreznek, megtelik
a nagy és az annál is nagyobb fórum,
emberekkel, a felvonó, a vérkör
tengelyei, az ég felé mutatnak,
az ívhez, a keresztirány, amiben a barátok
a bérelt autót egy nem egészen szerencsés
bekötő úton vezetik felfelé
mert a barátok mint az érzések fordítása
sokasodnak, mint az elvárás,
olyanok a hőmérsékletek dialektusai, különböznek
mint a boldogság és kétségbeesés már nem.
Lesi Zoltán
