Emily Dickinson

613

Prózai létbe zártak –
mint kicsi lányként
kamrába, hátha ott
nyugtot találnék.

Nyugtot! És forgolódó
eszem lesték – akárha
madarat kerítettek volna
bölcsen karámba.

Aki, ha úgy akarná,
csillagként, súlytalan
nevetne rabságára
az égből – mint magam.

 

1052

Sosem láttam a tengert,
se mocsarat;
mégis tudom a horgonyt
a hullámok alatt.

Nem szólított az Úr,
se a mennyország;
de kezemben a térkép.
Enyém a bizonyosság.

 

1463

A tünékenység útjait
a kerék kiforogja,
valami smaragd rezonál
iramló bíborokra;
minden virág a bokrokon
kiegyezik a renddel,
posta Tuniszból – úgy lehet –,
könnyű utazás reggel.

 

1556

Adieu, Fény – hála illet,
hogy eszmecseréinket –
vég nélkül – szűkre szabva –
mindenek ismerője –
kortárs örök időre –
indulhatunk utadra

Halmai Tamás

fordítása