Jacopo Ligozzi: Futóegér (1580)

Negyvenegy évesen, egyedül, futóegér nélkül

A különös csendben rájövök,
hogy a házban nincsen senki más. Nem rángatják
éles metszőfogak a rozsdamentes acélszopókát,
nem szaladgál szőrös kisemlős a futókerékben –
Charlie elpusztult, utolsóként gyermekünk fogadott gyermekeinek sorában.
Mikor a lányunk megtalálta a forgácsban,
ami az élő testből egy darabka száraz
egérvéggé változott át,
hátat fordított a korai anyaságnak és
egyedül maradt, nincstelenül. Keksz,
Pihe, Perec, Rágcsa, Charlie
mind a tanyán lettek eltemetve, ahová azért költöztünk,
hogy a lányunk megismerkedhessen a természettel. Na, most már ismeri,
és szívás az egész. Élőlények, akiket imádott, fürgék és
gyámoltalanok, megmerevedve, közönyösen végezték,
nem fog többé örökbe fogadni senkit, pedig még
nem lehet saját gyereke, teste a női test
alapjának tervrajza csupán,
ezért most minden megáll egy időre,
most hosszú évekig várhatok,
hogy a házban újra hallhassam egy fiatal állat
halk, erőteljes hívását.

fordítása