Emiliano di Cavalcanti: Sonhos do Carneval, 1955

Noktürn

A Cambuci-negyed fényei a bűn éjszakáin…
Hőség!… Lebegő lepketestek
Sűrű felhői
Sustorognak a fák bőrén…

Tűzijátékként rángatózó villamosok
Verik az ütemet a síneken
Fényalagutat köpnek a mészszínű sötétbe

A napraforgók és a pocsolyák
Parfümillatában a romlás virága… Turkesztánból érkezett;
Szeme alatt nyomasztóan sötét árkok…
Bíborszín körmei között fémpénzeket olvaszt
Ribeirão Preto pislákoló fényeiben…

– Sűt kumpit vegyeneeek!…

A Cambuci-negyed fényei a bűn éjszakáin…
Hőség!… Lebegő lepketestek
Sűrű felhői
Sustorognak a fák bőrén…

Egy aranybőrű mulatt
Illedelmesen göndör hajkoronával…
Gitár. „Ha egyszer meghalok…” Nehéz vaníliaillat
Hömpölyög, imbolyog, majd leülepszik…
A levegőben öbölnosztalgia kavarog…

Tűzijátékként elrobogó villamosok
Verik az ütemet a síneken
Fényalagutat vájnak a mészszínű sötétbe…

– Sűt kumpit vegyeneeek!…

Hőség!… A levegőben démonok keringenek
Meztelen női testekben…
Az örök meglepetések bágyadtsága!

És a megkötözött kezektől felrázott lelkek!
Idill a platánfák alatt!…
És a rózsaszín szoknyában és nyakkendőben
masírozó dicsőséges rezesbandákat
körüllengő általános féltékenység!…
A sorsjegyárusok lüktető bódéinak oldalában
Fehér hódítókra váró indiánlányok virítanak… Fehérek?
Csak hadd ugassanak a kertekben a kutyák!
Senkit, de senkit, de senkit sem érdekel!
Mindenki felszáll a Kalandos Csókok Sétányának fedélzetére!
De én… jázminfüzérrácsaim mögött,
míg a Cambuci-negyed utcái
Szétnyíló ajkak szabadságában fürdenek!…
Harlekini! Harlekini!
Lebegő lepketestek
Sűrű felhői
Sustorognak a fák bőrén…
De jázminfüzérrácsaim fölé
Fényvérfürdőt képzelnek a csillagok,
És az egemet beterítik a könnypetárdák szikrái!

Tűzijátékként elhúzó villamosok
Verik az ütemet a síneken
Fényalagutat nyitnak a mészszínű sötétbe…

– Sűt kumpit vegyeneeek!…

 

 

fordítása