Warsan Shire

Otthon
(Home)

senki sem hagyja el az otthonát hacsak
az otthon nem egy cápa szája
csak akkor rohansz a határhoz 
amikor azt látod hogy az egész város futni nem kezd

a szomszédaid gyorsabban futnak mint te
vért hörögnek fel torkukból
a fiú akivel egy iskolába jártál
aki őrjítően csókolt a régi bádoggyár mögött
most egy akkora fegyvert szorongat mint ő maga
csak akkor hagyod el az otthont
ha az nem enged maradnod

senki sem hagyja el az otthonát hacsak az nem űzi el
lépteid lángolnak
forró vér a gyomrodban
ez nem olyan amit valaha is elképzeltél
amíg a penge nyakadra
nem marja fenyegetéseit
és még akkor is a himnuszodat hordod
lélegzetedben
csak a reptéri vécében széttépett útleveled után
papírral teli szájjal zokogva
lesz világos hogy nem térsz haza már soha

meg kell értened
hogy senki sem ülteti egy hajóba a gyerekeit
hacsak a víz nem biztonságosabb mint a föld
senki sem égeti szét tenyerét
a vonatok kerekei alatt
a vagonok alatt
senki sem tölt nappalokat és éjszakákat egy kamion gyomrában
újságokat rágcsálva hacsak a megtett mérföldek
nem jelentenek többet szimpla utazásnál
senki sem kúszik kerítések alatt
senki sem akar megvert
megalázott lenni

senki sem választja a menekülttáborokat
vagy a pucér testüregmotozásokat
a test fájdalmát
vagy a börtönt

mert a börtön biztonságosabb
mint egy lángoló város
és egyetlen börtönőr éjszaka
jobb
mint egy férfiakkal zsúfolt kamion
ahol mindenki az apádra hasonlít
senki sem bírná
senkinek se lenne gyomra hozzá
senkinek se lenne elég vastag a bőre

ahhoz hogy
feketék takarodjatok haza
menekültek
mocskos migránsok
menedékkérők
élősködtök az országunkon
hordjátok el magatokat négerek
még a szaguk is idegen
vadállatok
tönkretették az országukat és most
a miénket akarják
mihez kezdesz a szavakkal
a sötét tekintetekkel
amik a hátadat súrolják
talán mert egy ütés is puhább
mint egy leszakadt végtag

vagy a szavak mégis gyengédebbek
mint az a 14 férfi
a lábad között
vagy a szidalmazást könnyebb lenyelni
mint a kőtörmeléket
mint a csontot
mint gyerektested
darabjait
haza akarok menni
de az otthon egy cápa szája
az otthon egy puskacső
és senki sem hagyná el az otthonát
hacsak az nem űzi a partokig
hacsak azt nem mondja
hogy fuss gyorsabban
hagyd hátra ruháid
támolyogj át a sivatagon
vergődj az óceánon
vízbe fúlva
megmentve
éhesen
könyörögve
felejtsd el a büszkeséged
a túlélésed fontosabb

senki sem hagyja el otthonát ha az nem egy nyirkos hang fülében
ami azt suttogja
menj
menekülj tőlem most azonnal
nem tudom mi lett belőlem
csak azt tudom hogy bárhol máshol
biztonságosabb

Tóth Réka Ágnes

fordítása