Seamus Heaney

Loughanure

In memoriam Colin Middleton

I.

Talán füst ment a szemébe,
Úgy hunyorgott, amikor felmért,
Mint vásznat; cigarettát sodort,

Megnyalta, a hamupelyhek
Úgy hullottak, mint a pöttyök
A Loughanure fölött, a képén,

Amit negyven-valahány éve vettünk
Harminc fontért. Meszelt oromzat,
Mint a galagonya fehér szirmai,

Hanga, fenyér, kelta tőzeg füstje.
Ha átjött, mindig odaállt elé,
Nézte, hümmögött és bólogatott.

II.

Ez várna akkor a halál után?
A fal szürke egén forrongó felhők,
Homályos kristályok, egy megjegyzett

Tekintet – mit szólna ehhez
Dante és Platón? Ők látták,
A halhatatlan lelkek hogy választanak

Új életet beteljesült vagy csonka
Korábbi létük szerint.
Látták, hogy Odüsszeusz végül

Hétköznapi sors mellett dönt, látták,
Hogy Orfeuszt széttépik a nők,
Ezért hattyútestben születik újjá.

III.

És kerestem-e az Országodat?
Eljön-e a Te Országod?
A keresztelő óta homály rejti.

Törékeny, mint vízen a fény.
Megszédít ez a gondolat, mint
Amikor láttam: elfordult a tárgytól,

Lehajolt, átnézett széttárt lába között,
Hogy leleplezze a rideg való
Misztériumát, arca eltorzult,

Mint a pokolban a seggnyalóké,
Míg ki nem egyenesedett, bandzsított,
Tettre készen a vászon előtt.

IV.

Ha ’53-ban tudtam volna írül,
Amikor Rannafastban jártam,
Megértettem volna az ősi regéket,

Ha nem lettem volna túl fiatal,
Túl félénk, ha hallottam volna, Caoilte
Hogyan hajtja az őzet a Tündérhegy

Kapujáig, ahonnan nem zárták ki,
Megpihenhetett a kristályszéken,
Míg egy aranyfürtű lány hárfán játszott,

Akkor a nyelv és a vágy talán a felhőpamacsos
Égbe emel, és felfénylett volna a horizont,
Felcsillant volna Loughanure tava.

V.

Nincs is messze, már tudom, most,
Hogy megtehetek néhány mérföldet
Néhány perc alatt. A Mount Errigal

Csúcsa a horizonton a biztos pont,
Ahogy honvágy nélkül vezetek haza,
Hitetlenül a tájrendezés után,

Próbálom a szót megidézni, amit
A helyreállt világra mond a görög,
Benne Hannah Mhór ír karattyolása,

A Loch an Iubhair felett repülő hattyú,
Clarnico Murray grillázsos sütije,
Amit Sharkey, a boltos, dekára mért.

Gerevich András

fordítása