Szavak felemelkedése
Akár kopaszra nyírt bárányról
az irha, felemelkedik a nap.
Olyan nehéz lenyúzni a kőről a saját valóját.
Olyan nehéz lenyúzni a görögről az emlékezetét.
De minek beszélünk mi ezekről!
Legvégül még
a fénynek is van irhája,
a fény is lenyúzható…
Tehát
a fény bűnös saját létezéséért.
Tiszta levegőt hoz
az új évezred.
Mi szépek vagyunk;
miért ne lennénk szépek?
Csupán éhségből,
imádatból,
megszokásból,
szerelemből
faljuk föl egymást.
Nincs jelentősége.
Azok vagyunk, amik,
vagyis szépek.
Szívemben hordom az örökké
mozdulatlan vért.
Szememben hordom az örökké
sós könnyet.
Az ég közepén hordom az angyalt.
André Ferenc
fordítása
Nichita Stănescu
