Luís Miguel Nava

Sziklaormok

Rám fognak találni, egy fiút hordozok
az emlékezetemben, úgy bújik elő
az egyablakos házból, mint a szájba
feltoluló íz, sziklaormokon várom,
az alkonyba boruló tengerparton.

Így térek vissza a tengerhez, amiről nem tudok
a tűz nélkül beszélni, és a távoli viharoktól
lábnyomaink megsokasodnak. Ott, ahol nem álmodok,
a magány majd megteszi helyettem.

Urbán Bálint

fordítása