Maria Simons-Gooding, Water Source II, 2010, az IMMA állandó gyűjteményéből

Tavasz
(Spring)

Hideg ágyban a húgom és én,
A lámpák duzzadt krókuszok.
Ő mélyen aludt, én éberen álltam,
És néztem a februári holdat.

Ujjaim közt szétnyílt a függöny, 
Márványt leheltem az üvegre,
Fénylett benne az arcom,
Fagyos volt, átlátni nehéz.

Bakó Sára fordítása

 

Tavasz

Hideg este húgommal az ágyban,
Lilás fényben úszott a város.
Felkeltem – ő mélyen aludt –
Bámulni a februári eget.

A függönyt széthúzta kezem,
Beleheltem az ablaküveget:
Tükröződött benne az arcom,
Jeges, átlátni rajta nehéz.

Makai Aliz fordítása

 

Tavasz

Hideg volt húgommal az ágyban,
a város sárgán ragyogott.
Aludt ő, míg felkeltem én,
lássam milyen a téli hold.

A függönyt hasítja kezem,
az ablakra pára fagyott:
arcom tükrözi az üveg,
a zúzmarán nem látni át.

Páricsy Lilla fordítása

 

Tavasz

Fagy volt, húgom meg én az ágyban,
Kint sáfrányként duzzadtak a lámpák.
Mikor felkeltem, ő aludt még,
Vonzott a februári hold.

Elhúztam a függönyt, szárnyai közt
Márvánnyá vált leheletem:
Arcom az ablakban ködös
Jégrajz volt, átlátnom lehetetlen.

Pintér Leila fordítása

 

Tavasz

Hideg volt a húgommal közös ágy,
a lámpák duzzadó krókuszok.
Felkeltem, ő mélyen aludt,
szemembe nézett a téli hold.

A függöny szétnyílt, mint egy lepel,
légzésem márvány az üvegen,
az arcom ablaktábla-fogoly,
átláthatatlan, olyan fagyott.

Szabó Krisztina fordítása

 

Tavasz

Ágyunk nővéremmel kihűlt,
Az utca sáfrányszínben égett.
Mélyen aludt, mikor kibújtam
Kilesni a februári holdat.

A függönyt szétnyitotta ujjam,
Jégvirág-minta sóhajom:
Felsejlő tükör-önmagam
Deres, nem láttam tőle rendesen.

Tarnai Csillag fordítása

 

Tavasz

Hideg este, húgom és én.
Odakint a lámpák krókuszok.
Ő alszik, én felkelek és
A holdra bámulok.

A függönyhasítékon át az 
Üvegre márványt lehelek,
Beléfagyott képmásomon 
Átlátni sem lehet.

Widder Zsuzsa fordítása

 

A fordított vers az 1993-as The Flower Master and Other Poems című kötetből való.