
Természet után (részlet)
(Nach der Natur)
Ha kezdődik a reggel,
az éjszaka hűvöse
átszáll a halak
tollazatába, ha újra
láthatóvá válik a levegő
környezete, akkor hiszek
a békének olykor, és
elhatározom, hogy új életet
kezdek, talán teszek
egy kirándulást valamelyik
terepszínű ornitológusoknak
való vidékre. Gyere, lányom,
gyere, add a kezed, elhagyjuk
a várost, megmutatom neked
a malmot, amelyet naponta kétszer
meghajt a dagály, nyikorgó
műremek kerekekből és szíjakból,
amely elviszi a víz erejét
a kövekbe odabent,
a szitáló porba
és a pókok testébe.
A molnár barátságos,
tiszta, fehér mancsai vannak,
mindenféle durva dolgokat
mesél nekünk a liszt
történetéből. Száz évvel ezelőtt
itt tűnt el Edward Fitzgerald,
Omar Khajjám fordítója. Előrehaladott
korában egy napon felszállt
a hajójára, és fejéhez kötözött
cilinderrel kihajózott az Északi-tengerre,
és többé nem látták. Nagy titok,
gyermekem, itt van tizenegy domb
a halottaknak, és a hatodikban
egy negyven evezős hajó
lenyomata, a Sutton Hoo-i Raedwald
sírja. Meroving érméket, svéd
fegyvereket, bizánci ezüstöt vitt
magával a király az útra,
és a katonái még ma is
itt rejtegetik fegyvereiket,
ezen a homokos vidéken,
fűvel benőtt bunkerekben,
földsáncok, szögesdrót és
fenyőültetvények mögött,
egyetlen arzenál, ameddig a szem
ellát, és azon kívül csak ez az ég,
a rekettyebokrok és itt-ott
a geriátria egy nagyüzeme,
börtön vagy bolondokháza,
fiatalok javítóintézete.
Narancsszínű kabátban,
látod, rabok dolgoznak
hosszú sorban a lápon.
Amögött a világ vége,
a Shingle Street nevű falu
öt hideg háza. Egy asszony
áll vigasztalhatatlanul
az ablakban, egy gyerekhinta
rozsdásodik a szélben, magányos
kém ül a lakókocsijában,
rádióvevővel a fülén.
Nem, itt nem tudunk
képeslapot írni, még kiszállni
sem tudunk. Mondd, gyermekem,
neked is úgy elszorul a szíved,
mint az enyém, évről évre
felgörgetnek a tenger
hullámai egy kavicszátonyt
északra, minden kő egy halott
lélek, és ez az ég olyan szürke,
olyan egyenletes szürke,
és ennyire alacsonyan
még sehol nem láttam
az eget. A láthatáron
teherhajók vonulnak
át egy másik időbe,
melyet a geigerek
ketyegése mér
a sizewelli erőműben,
ahol a fémnek a magját
rombolják szét lassan.
Susogó őrület
Suffolk mezején.
Is this the promis’d end?
Oh, you are men of stones.
Ami halott, az
halott marad. Szeretetből
élet fakad. Nem tudom,
ki mondja meg nekem, mit? hogyan?
hol vagy mikor? Akkor
a szeretet semmi más? mint minden?
víz? tűz? jó?
rossz? élet? halál?
Szijj Ferenc
fordítása