Francesca Tuscano

Thalassza (részlet)

Te megismerted a másik életet, amelyik benned növekszik.
Valamikor úgy néztem a hasamra mint az elhibázott jelre.
De most tudom, és te is mondtad, hogy nincs has, amelyik
ne ismerné az életet, amikor belül elengedi az utolsó kárba veszett magot.

Semmi élő. Semmi halott. Csak szemek, amik szemekbe néznek.
És a bőr, amelyik még az utolsó lépésről mesél a visszafelé úton.

***

A kőfolyó mellett, amelyik vad esőt vár most,
édes komlót szedtél és más élő füveket.

Nehezen jön a lélegzet miközben most a folyóra nézek
és a sáros partokra. Itt is vidám hazugságokat hallgattam

a jövőről. De vesszen a fájdalom a szürke sarokban
a híd kanyarulatánál. Nincs elhullatott mag az utolsó hajó mögött.

Te tudod, mi mindenkire néztünk magunk közül, miközben hajnalban
a sötét gáthoz ütődtek és darabokra törtek az ürességben.

De más nőknek most a vérét szívják. Van akinek meg elsárgult tükröket
ajándékoznak. Mi tudunk az édes lélekről

amelyik nem akar visszatükröződést. A távoli hangot hallani olyan
most, mint egy másik nő sikolyát. A test csendje azt mondta nekünk

hogy kár álmodni egy álom álmában az álmot.

Szokács Kinga

fordítása