Thalassza (részlet)
Égeti a téglákat a nap. Te mosolyogsz, a szeretet idióta tekintetével.
Én várok, az ellenkező perspektíva harmadik körében, és számolom a búcsú hátára tetovált, vörös rózsába bújtatott szögeket.
Azt mondják, sokan álmodnak arról, hogy visszamennek a barlangba, ahonnan mindannyian jöttünk.
Szaporán lépkedtek a jövendő járókelők, létezésük biztos tudatában.
Én meg eltévedek a szögek és fraktálok között, és tudom, hogy senki nem fog erre az új holdra nézni.
**
A selejt, a maradvány áttetsző sűrűsége mint a megsárgult gyöngyé.
Értéke az, hogy még létezik, noha itt a vég.
Ma éjjel nem számoljuk a kabócákat. Nem számoljuk a szemeket.
A harmadik körben a semmi üldözi az érzetek árnyékát.
Soha többé, soha nem tudjuk már milyen messze van az utolsó menekülés a méhbe.
**
Törékeny a határ az élni akarás szüksége és a halálvágy között.
Törékeny mint ez a kiterjedt bizonytalan fény.
A galamb figyel a borostyán homályában.
A szeme utazásra hív a sebzett albatrosz szárnyain túlra.
**
Áldott az utolsó, aki nem akar első lenni.
Áldott a szent bolond, aki nem bír semmilyen éggel, sem földdel.
Áldott az, aki igaznak tartotta a nullát.
Áldott a méh, amelyik nem akarta a magzat visszatérését.
Áldott az éjjel, amelyik megelőzi a napot, miközben a kés élét követi.
**
Átmentem hidakon és várakozásokon.
Most megállok a száműzetés házával szemben.
Sok áldozatból áll az idő hanyagsága,
és sok haszontalan hóhér csalódik –
nem emberi a fájdalom hatalma.
A lázadás csak ebben van,
ebben az üvöltésben a bűnös Fények ellen,
amelyek még mindig igazságot kiáltanak anélkül, hogy tekintetbe vennék
a holttestet
és szerves eredetének vétlen bűzét.
Visszanézek hogy megtaláljam az árnyékom, ami nincs,
és a tengert látom, szándékos halálát,
és vétlen életét.
Meztelenül, meztelenül mennék végig ezeken az utcákon,
ahogy Godiva, és az ő kibomló, ártatlan hajtincsei.
Szokács Kinga
fordítása