Tor Ulven

A kezem
mindig hideg
volt. Sikított

amikor a hátához
értem.

*

Emlékszem, befalazva
ültünk
egy kertben,
bizsergő fák alatt

hamuból voltak
tűz volt a gyökerük.

Fehér, holdkő bábukkal
lépegettünk

hogy elnyerjük
egymás halott bolygóit
ahol
minden, ami számít
megtörtént egyszer.

*

A tükör börtönében

koponyakerek őrségét
tartja
az anyamell.

A születés előtti
és a halál utáni
vakság

körbejár

*

Mohából lett mikrofonok
előtt

várjuk
hogy jön a szív

és jelt ad
gondolatainknak

mást
mint az eső
ami az emlékezés

bealgásodott falain
csordogál.

 

Vajna Ádám

fordítása